[ Pobierz całość w formacie PDF ]

megfelelQen meredek szögben ereszkednem. Amikor spirálban
próbáltam leereszkedni, fejre álltam, és kezdhettem elölrQl az
egészet. Még arra is gondoltam, hogy valahogyan kiszakítom az
övét, és kiszabadítom belQle a nyolcadik sugarat, de ennek az
erQnek az ismerete nélkül nem mertem hozzányúlni, nehogy túl
nagy energiával érkezzem le. Bár elszánt voltam, mégis úgy
döntöttem, hogy ezt a lehetQséget meghagyom utolsónak arra az
esetre, ha tényleg nem találok kevésbé drasztikus megoldást.
Utolsó leereszkedési próbálkozásommal felfelé emelkedtem,
és hirtelen összeütköztem valamivel felettem.
Ijedten próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, és elfogott a
rettegés, hogy egy légi járQr talált rám, de csak a Gor Hajus által
megölt férfi meredt a képembe.
A katonák sípolása egyre közelebbrQl hallatszott, és szentül
hittem, hogy másodpercek múlva rám találnak. Maga a halál
bámult az arcomba, és a menekülés puszta kényszerqségébQl
feltárult elQttem a megmenekülésem lehetséges útja.
95
Bal kézzel erQsen megragadtam a halott toonoli bQrszíjait,
miközben jobbal elQrántottam a tQröm, és többször is
beleszúrtam az egyensúlymotorja övébe. A propulziós sugarak
azonnal kitörtek, és a test súlya húzni kezdett lefelé. Gyorsan
ereszkedtünk, de nem zuhantunk. Néhány másodperc kellett, és
megvetettem lábam a vörös gyepen Mu Tel, a Kan ház hercege
kertjében, egy bokrokkal sqrqn benQtt rész közelében. A körözQ
járQrök egyike valahol felettem fújt bele a sípjába, miközben
behúztam a halott harcos testét a növényzet rejtekébe. Épp
idQben, mert a következQ pillanatban keresQfény ragyogó
sugarai csaptak le a gyepre egy kis járQrhajó fedélzetérQl,
körülöttem mindenhol bevilágították a kert nyílt részeit.
SietQsen körbenéztem az ágak és levelek rejtekébQl, de a
társaimat sehol sem láttam, és megkönnyebbülten sóhajtottam
fel. Minden jel arra mutatott, hogy Qk is találtak maguknak
rejtekhelyet.
A fény még néhányszor körbejárta a kertet, azután eltqnt,
ezzel együtt a járQrök jelzQsípjai is elhallgattak. Máshol
folytatták a kutatást, és bizonyossá vált, hogy nem gyanakodtak
a rejtekhelyünkre.
Amikor végképp magamra maradtam a sötétben,
megszabadítottam a harcos tetemét a fegyverektQl, és kibújtam
az egyensúlymotor övébQl. ElQször arra gondoltam, hogy
megsemmisítem, azután inkább elrejtettem a bokrok mélyén,
hátha késQbb még szükségem lehet rá. Mivel a járQrök teljesen
elhagyták a területet, óvatosan a társaim keresésére indultam.
A fák és bokrok árnyékában maradva haladtam a fQépület felé,
amely sötéten magaslott a közelben. Úgy véltem, Gor Hajus
ebbe az irányba vezette a többieket, mivel korábban elmondta,
hogy ez a palota az utunk célja. Miközben a legnagyobb
elQvigyázatossággal lopakodtam, Thuria, a közelebbi hold
hirtelen felemelkedett a házak fölé, és bevilágította az éjszakát.
96
Akkor már közel jártam az épület díszes faragásokkal borított
falához; mellettem sötét fülkét vájtak bele, amelyben a hold csak
elmélyítette az árnyékot. Balra kisebb nyílt tér hevert, és a
gyepen a legborzalmasabb alak állt, amelyre földi tekintetem
valaha is vethettem. Az égitest csodálatos fényében alaposan
szemügyre vehettem minden félelmetes részletet. A bestia
mérete nagyjából egy Shetland póniéval lehetett egyenlQ, de tíz
rövid lábon állt, és a feje távolról hasonlított egy békáéra.
Kivéve a háromsornyi éles hegyes agyarral telt állkapcsot.
A lény a levegQbe emelte orrát és szaglászott, közben nagy,
dülledt szemei ide oda mozogtak, mintha nem kellett volna
egyszerre ugyanabba az irányba néznie velük. Kétségtelen volt,
hogy keres valakit  nem hajlok az egoizmusra, de valahogy
nem hagyott el a gondolat, hogy utánam szaglászik. Életemben
elQször láttam marsi Qrkutyát, és ahogy próbáltam behúzódni a
mellettem lévQ fülke sötétjébe, a lény mindkét szeme
megállapodott rajtam, meghallottam a morgását, és láttam, hogy
felém ront. Aznap éjjel nem elQször csapott meg az elQérzet,
hogy elérkezett az utolsó percem.
ElQrántottam hosszú kardom, és hátrébb léptem a fülke mélye
felé, de közben nagyon is tudatában voltam fegyverem
hasztalanságának a három négyszáz fontnyi dühöngQ vadság
ellenében. Egyre csak hátráltam, miközben a lény lelassított és
morogva követett, mígnem hátam szilárd akadálynak ütközött a
sötétben. Már nem volt hová visszavonulni.
97
10.
Mu Tel palotája
Amikor a calot elállta a fali fülke ajtaját, azt hiszem,
megtapasztaltam a sarokba szorított patkány minden létezQ
érzését, és felkészültem rá, hogy ezen a közmondásos módon
harcoljak. A bestia már majdnem elért, és gondolatban magamat
rugdostam, amiért nem maradtam kint, ahol számos magas fára
felugorhattam volna. Szorult helyzetembQl váratlanul
menekültem meg, amikor a hátam mögötti akadály megszqnt,
ezzel együtt egy kéz nyúlt ki a sötétségbQl és ragadott meg. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • jagu93.xlx.pl
  •