[ Pobierz całość w formacie PDF ]
venni érte. Mit csinálna az esküvQ után? Venne neki egy házat valamelyik városban és
odaküldené, hogy ne legyen az útjában?
Elrestellte magát, hogy ilyet gondol. Lucas kedves volt hozzá, elhozta az otthonába, amíg
felgyógyul. Sohasem mondott vagy tett semmit, ami arra utalt volna, hogy különbnek tartja magát
nála; azért gondol ilyeneket, mert úgy összetört. A KettQs Patkó - legalábbis amit az ablakából
láthatott belQle - és ez a szoba azonban ráébresztette, milyen mély szakadék választja el Qket
egymástól.
- Ó! - kiáltotta Betsy az ajtóban. - Miss Dee, hát magától felkelt!
Dee elfordult az ablaktól. Betsy az ebédjét hozta egy tálcán; eszerint órákat aludt, amióta
lenyelte azt a néhány falatot reggelire.
- Meg fogok hízni - búsongott. - Állandóan csak eszem és alszom.
Ezek voltak az elsQ fölösleges szavak, amelyeket Betsy hallott tQle. Meghökkent pillantást
vetett rá, gyorsan letette a tálcát az asztalra és odanyújtotta neki a kezét.
- Miss Dee, annyit kell ennie, amennyit bír. Olyan sovány, mint egy piszkafa.
Hát ez megnyugtató, gondolta savanyúan Dee, míg Betsy az ágy felé vezette. De most
fellázadt. Ez az ágy csodálatosan alkalmas alvásra, de neki már elege van az ágyból és az alvásból
is.
106
- Ülve akarok enni - mondta. - Az asztal tökéletesen megfelel.
Betsy aggódni látszott, Dee azonban kötötte az ebet a karóhoz. Mire odaértek az asztalhoz,
úgy érezte, mintha tíz mérföldet futott volna és reszketQ lábakkal süppedt bele a székbe.
De ez mégis nagy teljesítmény volt. Nem szabad elengednie magát, ha vissza akarja nyerni az
erejét.
Az ebéd egyszerq volt: egy tál erQleves és kétszersült. Miért gondolják az emberek, hogy a
koplaltatás jót tesz a betegeknek? Még jobban felháborodott, amikor rájött, hogy nem bírja
megenni az egészet.
Ideje ezen változtatni.
- Ki fQz ebben a házban?
Betsy még mindig nem tért magához, hogy betege majdnem kétheti némaság után megszólalt.
- Orrisnak híják, nagysága - mondta hatalmasra nyitott szemmel.
- Mondd meg Orrisnak, hogy hálás lennék, ha ma estére egy kis húst és krumplit is fQzne a
levesbe. Nem fogok tudni sokat enni, de ideje elkezdeni a próbálkozást.
- Igenis, nagysága - mondta Betsy.
- És van ebben a házban könyv?
- Nem tudom, nagysága. Nem néztem körül. - RettentQen félt Mr. Cochrantól és nem merte
magára vonni a haragját azzal, hogy szimatol a portáján.
- Akkor kérdezd meg Orrist vagy valaki mást. Szeretnék valami olvasnivalót, mindegy, mit.
- Igenis, nagysága.
- Itt vannak a ruháim?
- Nincsenek, nagysága.
- Akkor mondd meg Lucasnak, hogy hozza be. Unom már a hálóinget.
Betsy szeme rémülten kerekre nyílt. Hogy Q utasítgassa Mr. Cochrant!
- Ne félj - mondta Dee. - Valószínqleg én is ugyanakkor fogok vele találkozni, mint te, és
majd megmondom neki magam.
Betsy válla megroggyant a megkönnyebbüléstQl.
- Igenis, nagysága. - Mennyivel könnyebb volt, amikor Miss Dee még csak aludt.
Dee-t kifárasztotta a rövid kísérlet, de végre ébernek érezte magát. Szeretett volna tovább ülni
a székben, de a józan ész azt tanácsolta, menjen vissza az ágyba, mielQtt összeesne. Visszafeküdt
és nézte az ablakot. A nap ragyogóan, forrón sütött, és neki szüksége volt erre a ragyogásra. A
sötét hetek után a nap azt mondta neki, hogy jól van és a gyógyulás útjára lépett.
Lucas örömtQl csillogó szemmel jött be hozzá aznap este.
- Hallottam, hogy ma már kiültél a székbe.
Dee félretette a könyvet, amelyet olvasott. Unalmas könyv volt, de még mindig jobb, mint a
falakat bámulni. Egyenesen a tárgyra tért.
- Szükségem van néhány ruhámra. Behoznád a házból vagy értük küldenél valakit?
Lucas leült és kinyújtóztatta keresztbe vetett, hosszú lábait.
- Arra még ráérünk.
Dee hosszú, figyelmeztetQ pillantást vetett rá.
- Nem akarok itt gubbasztani ebben a szobában. Már beteg vagyok a hálóingektQl. Rendes
ruhában is ugyanígy el lehet üldögélni, mint ebben - rángatta meg a hálóing hosszú ujját.
- Minek erQlködsz az átöltözéssel, amikor még mindig olyan sokat fekszel?
- Behozod a ruhákat vagy nem?
- Nem.
- Akkor takarodj innen és hagyj békén - förmedt rá Dee.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]